Hónapok óta folynak a tárgyalások Görögország jövőjéről - ám hogy mit is akarnak voltaképpen a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Unió és az Európai Központi Bank (EKB) illetékesei, az máig az ő titkuk maradt. Így azután Görögország egyre csak senyved. Úgy tűnik, senki sem képes talpra állítani - annál többen vannak viszont azok, akik hozzájárulnak a kivéreztetéséhez. Elsősorban maguk a görögök: a tehetősek állítólag 200 milliárd eurót menekítettek külföldre az utóbb hónapokban.
Ennek híre ment, így azután a pánik átterjedt a kispénzű rétegekre is. A drachma visszatérésétől és a megtakarítások zárolásától érzett félelem hatására a kisbetétesek is kivették pénzüket a bankokból, és az otthoni ágyneműtartóba dugták. A görögök elveszítették a bizalmat önmagukban - hát akkor miként bízhatnának meg az IMF-ben, az EKB-ban vagy Angela Merkel német kancellárban?
A keserű pénzügyi-gazdasági recepteket előíró trojka (IMF, EU, EKB) a rettegés szinonimájává vált a görögök szemében. A szakszervezetek állítása szerint az egyik legkeserűbb pirula: a bérek 25 százalékos csökkentésének követelése. Görögországban a minimális órabér 4,28 euró. Ez meghaladja a spanyol (3,89), a máltai (3,84) és a portugál (2,92) minimálbért - derül ki a német Hans Böckler Alapítvány tanulmányából -, és jóval magasabb, mint a kelet-európai országok mutatója. A lengyelek például 1,85, a magyarok 1,61, a bolgárok pedig mindössze 0,71 eurónak megfelelő minimálbérre jogosultak munkaóránként.
A görög munkavállalók jelentős része már ma is a létminimum határán él. A bérek további lefaragása végzetes következményekkel járna mind társadalmi, mind nemzetgazdasági vonatkozásban. A versenyszférában dolgozó görögök bő 40 százaléka ugyanis minimálbért kap. A tervezett intézkedések nyomán tovább apadna amúgy is sovány jövedelmük, amelyből az eddiginél is kevesebb árut, szolgáltatást tudnának vásárolni. Ez viszont tovább apasztaná a fogyasztói keresletet, végső soron pedig az állam bevételeinek zsugorodásához vezetne.
Az emberek csökkenő jövedelmével szemben az átlagosnál magasabb élelmiszerárak állnak. A Die Welt szerint ezek átlagosan 30 százalékkal haladják meg a németországiakat.
Az állam kétségbeesetten igyekszik növelni a bevételeit. A lépések közé tartozik a fűtőolajra kivetett "fogyasztási különadó"; ennek következtében 40 százalékkal emelkedett a magánháztartások által vásárol olaj ára. "Különadó" sújtja az ingatlanokat, még a legkisebb kulipintyót is. Tulajdonosaiknak négyzetméterenként legalább 50 eurócentet kell befizetniük - drága negyedekben az adó mértéke elérheti a négyzetméterenkénti tíz eurót. Hírek szerint az ingatlanadót hamarosan 20 euró/négyzetméterre emeli a kormány.
Mindez azt jelenti, hogy a trojka tervei kiszívják a dolgozó lakosság - és ezáltal a vállalatok és vállalkozások - maradék gazdasági erejét. Görögországon eret vágnak - gyógyulásnak viszont nyoma sincs. Ellenkezőleg: mennél több idő telik el, annál inkább erősödik az a benyomás, hogy az ország menthetetlen. Erre utaltak Neelie Kroes EU-biztos legutóbbi szavai is, miszerint több mint valószínű Görögország kiválása az euróövezetből.
Ha viszont már ma világos, hogy Athén menthetetlen, és az a sok milliárd euró, amelyet a pénzpiacok Görögország címén lenyeltek, az utolsó centig "füstbe ment", akkor miért folynak tovább a tárgyalások? Miért tesznek úgy az érintettek, mintha még mindig a megoldást keresnék?
Frank Bethmann, a ZDF televízió tőzsdei szakértője egyszerű választ adott kedden a fenti kérdésre: az athéni színjáték egyetlen célja az időhúzás. A nemzetközi tőzsdéket nem rendítené meg Görögország államcsődje. A bankoknak és olyan országoknak viszont, mint Portugália vagy Olaszország egyfajta tűzfalra van szükségük, hogy kivédjék a görög összeomlás következményeit. Ennek a felépítéséhez pedig időre van szükség. Első lépés gyanánt márciusban várható az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) 700 milliárd euróra való növelése. Az athéni tárgyalások kimenetelétől függetlenül Görögország hitelezői március 20-án megkapják az újabb milliárdokat - jósolta Bethmann.
Egy másik fontos dátum lesz április 22., a franciaországi elnökválasztás első fordulója. A hivatalban lévő államfő, Nicolas Sarkozy mindenképpen el akarja kerülni, hogy e sorsdöntő napra árnyékot vessen egy görög államcsőd. Ám a választás után Athén csődöt fog jelenteni - vélekedett a ZDF tőzsdei szakértője.